Az utazás

Amikor elindultunk a reptérre egyáltalán nem volt érezhető a hangulaton, hogy 10 hónapig nem fogjuk látni egymást. Sajnos ezt akkor még nekem sem sikerült teljesen felfogni, mert miután a búcsú után átmentem a kapun és azt hittem, hogy a következő forduló után még látni fogom őket, de nem így történt, nagyon nagy hiányérzetem volt. Sanyi még utánamtelefonált, hogy zárjam be a hátizsákom aztán kidobatták velem a vizem, elvesztettem és megtaláltam a beszállókártyámat, de végül megérkeztem a kapuhoz. Arra számítottam, hogy itt még lesznek magyarok de sajnos csalódnom kellett. A gépen gyakorlatilag mindenki norvég volt. Azt sem nagyon értettem amit bemondtak a hangosbemondóba mert végig recsegett és érezhető volt, hogy aki beszél, annak nem az angol az anyanyelve(hanem a norvég), de végül valahogy megérkeztem Osloba ahol át kellett szállnom. Utoljára magyarul a mellettem ülő magyar-norvég házaspárral beszéltem, de velük is inkább angol/norvég/magyarul (érdekelne hogy ők otthon milyen nyelven beszélnek...). Osloban elég könnyen megtaláltam a kaput és utána ott üldögéltem előtte, amíg a gép felszállt. 8 órát töltöttem a repülőn, ami elég hosszú idő. Főleg az előttem lévő monitoron lévő játékokkal játszottam, amiket néha akaratlanul is abbahagytam és gondolkodtam. Szeretném megköszönni mindenkinek, aki nehézzé tette nekem azt a 8 órát, (mert rá gondoltam), hogy az életem része. Amikor nem csináltam semmit a monitoron, akkor a légitársaság különböző uticéljairól ismétlődtek képek, szóval néhány percenként megjelent előttem a Parlament. A gép kb egy órával korábban leszállt, aztán másfél órát állt egyhelyben a reptéren, mire ki lehetett szállni. Ezután jött az utazás legnehezebb része: elérni, hogy beengedjenek az országba. Még a repülőn ki kellett tölteni egy lapot, amin bejelöltem, hogy van nálam kaja és amikor megkérdezték, hogy mi mondtam, hogy szendvics. Aztán megkérdezték, hogy mi van a szendvicsben én pedig mondtam, hogy sonka és sajt. Itt majdnem kidobtak az országból, mert azt hitték, hogy illegálisan húst csempészek mert azon a lapon valahol be kellett volna jelölnöm, hogy van nálam hús is(????). Egyszer még a kb 70 sorból a rosszaba sikerült beállnom, de végül kijutottam. A reptéren Jim(Rotary) várt, mert a családomban kicsi gyerekek vannak, én pedig későn érkeztem meg és a reptértől 3 órára laktak, szóval az első estét Jimnél töltöttem. Miközben Vermont felé mentünk megálltunk vacsorázni. Ez nagyon érdekes volt, mert miután leültünk egy nő odajött hozzánk és elmondta, hogy őt Jenifernek hívják és ma este ő lesz a pincérünk. Ezután mind a ketten megkérdeztük tőle hogy hogy van aztán ő is tőlünk. A kaja nagyon sok volt (szerintem a felét sem ettem meg), de Jim elmondta, hogy itt minden étteremben túl sokat adnak és hogy természetes, hogy a pincér dobozzal jön vissza és semmit nem visznek ki. Ez így is történt, mert Jenifer néhány perc múlva megérkezett 2 hatalmas dobozzal. Mire megérkeztünk és eljutottam az ágyig meglett a 24 órám alvás nélkül, amire nagyon büszke vagyok.