Múlt hétvégén a fogadó apukám bátyja átjött látogatóba. Vagyis igazából nem csak vendégségbe jött, hanem azért is mert a konyhában lévő két óriási hűtő nem bizonyult elégnek, ezért úgy döntöttek, hogy építenek pluszba egy hütőszobát a kertben lévő raktárba. Az apuka és a nagybácsi kimentek építkezni, mi pedig a házban maradtunk. 3 éves kisöcsémmel a következőt sikerült játszanom: ő néha elkezdett pörgetni egy lego propellert és ilyenkor "fújt a szél", ami belefújta a ruhánkat egy vulkánba. Így a játék többi részében "meztelenek" voltunk és amikor a szél elkezdett fújni levetettük magunkat a földre mintha elfújódtunk volna. Később az egy éves is becsatlakozott és bár nem értette, hogy mit csinálunk, ő is levetette magát a földre és összevissza csapkodott meg kiabált. Bár mindenki (a babát kivéve) ruhában maradt, 3 éves öcsikém annyira beleélte magát a játékba, hogy a nap folyamán több embert is megkért, hogy vegyék le a nadrágjukat (pl. Kb 80 éves szomszéd bácsit, fagyis nénit, nagymamát). Már egy ideje ilyen érdekes dolgokat játszottunk, amikor egy fagyis kocsi ált meg a ház előtt. Kiderült, hogy a néni egy családi barát, aki munkából hazafelé úgydöntött, hogy a maradékot eladományozza éhes gyerekeknek. Iszonyatosan fura magas hangon üvöltözött, hogy "ki akar fagyit?", nekünk pedig üvölteni kellett, "én", ezután tovább kiabált, hogy "hangosabban", ezután elkezdett nevetni és mindenkit megölelt. Aztán elkezdett üvölteni a a kutyának, hogy "papa" (akit amúgy nem így hívnak), de mindenki legnagyobb meglepetésére néhány perc ordítozás után megjelent. A fagyis néni egy neonzöld műanyagkanállal kezdte el a kutyát mangófagyival etetni. Én kókuszos málnát ettem és egy nagyon váratlan dolog történt: nagyon finom volt.
Akitől a fogadó családom béreli a házat még több háza is van Wallingfordban, amiket ki szokott adni főleg nyaraló embereknek, így a nagybácsi ingyen lakott a hétvégén egy óriási házban, aminek a kertjében van egy tűzrakóhely, szóval este úgy döntöttünk, hogy átmegyünk oda vacsorázni és pillecukrot sütögetni. Amikor a ház eredeti tulajdonosa (aki amúgy családi barát) még nem volt ott, csak mi a nagybácsival bejött egy szakállas, szemüveges ember a házba és azt mondta, hogy azt hitte hogy nem lesz itt senki, mert általában nincs, ezért bejött zuhanyozni. Nagybácsi először meglepődött, aztán pedig csak a fürdőszoba ajtajára mutatott, hogy menjen nyugodtan. Amikor végzett úgydöntött, hogy csatlakozik hozzánk vacsorára. Kiderült, hogy dalszerző, aki olyan embereknek írt már, mint például Pink. Kb másfél órát beszélgettem vele és ez alatt hallhattam néhány dalát, láthattam egy videót, amiben ufók voltak (akiket ő vett fel) és megtudtam, hogy Amerika gazdasága novemberig összeomlik.
Már előző bejegyzéseimben említettem, hogy beleztem ki csirkét. Most sikerült ezt is felülmúlni, mert a család úgydöntött, hogy a 125 csirkét túl drága etetni télen, ezért 96ot "feldolgoztunk". Ez abból állt, hogy az apuka belerakta a kakast fejjel lefel egy csőbe és amikor a cső alsó végén kijött a fej elvágta a torkát és megvárta, amíg kivérzik az alatta lévő lavorba (amit később a maradék csirke megivott). Ezután meleg vízbe tettük őket, hogy a toll könnyebben lejöjjön, aztán egy gépbe, ami leszedte a tollakat. Aztán az apuka és a 9 éves öcsikém mind a 96 csirkét kibelezte, aztán nekem továbbították a beleket, amiből én két külön dobozba válogattam az ehető és a nem ehető részeket. Amikor úgydöntöttem, hogy cserediák leszek nem egészen erre számítottam, de ha hazamegyek szereznem kell otthonra csirkéket, mert nem tudom mit fogok csinálni egy csirkenélküli házban. Ugyanezen a hétvégén volt az iskolában a homecoming, ami egy nagyon amerikai dolog: mindenki kiöltözik és elmegy az iskolába táncolni. Sikerült egy használt ruhaboltban 15$ért 3 tökéletes állapotban lévő ruhát is venni, szóval alig bírtam választani. Maga a tánc nagyon jó volt, bár a zenék minimum felére nem értettem, hogy hogyan lehet táncolni, de valahogy csak megoldottam. Amikor este 11kor hazaértem, úgy ahogy voltam, magassarkúban és ruhában kimentem segíteni csirkétbelezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése